technika: installáció
készült:2010-2015
Kiindulópont: Rubik Ernő bűvös kockáját eredetileg szemléltető eszközként fejlesztette ki egyetemi hallgatói számára. a színek egymásra gyakorolt hatását szerette volna bemutatni egy 2×2-es osztású kockával. Technikailag ezt akkor még nem tudta kivitelezni, így a világ először a 3×3-as változatot ismerhette meg. A 2×2-es osztás esetében 4 helyre 6 különböző szín illeszthető be, tehát 1296 változata van. Egy felületen raktam ki a kocka variációit, ezáltal láthatóvá válik a hat szín összes változata. Kerámia mozaikból csináltam, melyet festőművész nagypapámtól örököltem. 2009-ben készítettem ezt a munkát az intermédiás felvételimre. a felvételi második fordulójára beszállítottam teherautóval. (amikor a beszélgetésre vittük át egy felvételizővel, akkor leszarta egy galamb.) Végül nem vettek fel a Képzőre. (nem emiatt a mű miatt)
2009 második félévében Rubik Ernőhöz vittem a képet (fél évig állt egy folyosón).
2011-ben az FKSE galériájában volt kiállítva az Éhes Szajha morog 2. című kiállításon (az új tagok bemutatkozó kiállításán). 2012-ben a mozaik bekerült egy tankönyvbe (Kézikönyv A képzelet világa, rajz és vizuális kultúra 10. Évfolyam tankönyvhöz – Horváth Katalin-Imrehné Sebestyén Margit – Apáczai Kiadó).
2014 elején a Baazar klubba vittem a munkám, hiszen úgy volt megbeszélve, hogy kiállítják a bár részén. Többször jártam arra, de sosem láttam a falon. Mindig kérdeztem hogy hol van, de azt mondták, hogy most arra a helyre ahova szánták éppen vetítenek, ezért a fenti kiállítótérbe vitték. (elvileg már több kiállításra is kirakták.) Mindig megnéztem, hogy milyen állapotban van a raktárban és mivel mindig ott találtam, megnyugodtam. Amikor utoljára jártam ott, nem találtam. (pont akkor alakult át a hely Roham Bár-rá, de erről sem tudtam, nem szólt senki) a helyi karbantartó, “mindenes” telefonszámát adták meg, akinél tudtam érdeklődni. Pár napra rá sikerült elérnem majd azt mondta, a raktárban találom a munkám.
2015. január 9.-én az első önálló kiállításom után a barátaimmal átmentünk a Roham Bárba, mert ott lépett fel az egyik ismerősöm együttese. A koncert után felszöktünk a lezárt kiállítótérbe és keresni kezdtem a mozaikomat, ahogy mindig. Nem találtam sehol, míg az egyik barátom szólt, hogy ott van a földön székekkel és egy asztallal. (A padlón nem is kerestem, mert nem gondoltam volna, hogy oda rakhatják) Pont ott dohányzott az egyik kisfönök. Kérdezte, mit akarunk, mit csinálunk. Elmondtam, hogy amin ül az az én alkotásom és nem ilyen állapotban és nem dobogónak hagytam itt. Erre ő nem nagyon tudott mit mondani, csak arra hivatkozott, hogy nem tudta, hogy ez műtárgy, már úgy találta, hogy a földön volt. Körülbelül 20 percet társalogtunk, telefonszámot cseréltünk és abban maradtunk, hogy még beszélünk az ügyről. A következő napokban többször hívtam, de természetesen nem vette fel. Bementem a helyre, ott sem találtam. ott a nagyfőnök telefonszámát adták meg. Este felhívtam, hogy megbeszéljem vele az incidenst, már értesült a dologról és csak annyit mondott, hogy már rég kiakarták dobni és vigyem el azonnal. Elég idegesen elküldött melegebb éghajlatra… Következő nap el is hoztam.
Művem így átalakult, erre a helyzetre re ektáltam a Mi műtárgy? című kiállításomon. a mozaikot a padlóra helyeztem, asztallal, székkel, ahogy találtam, illetve újra elkészítettem, és a falra helyeztem.