méret – technika – Helyspecifikus installáció, akció, vegyes technika
készült – 2022. 04. 10.
Leiírás:
A csodasmagyarorszag.hu Fedezze fel Magyarország legnépszerűbb köztéri alkotásait: művészet az utcán című cikke szerint „A művészetrajongóknak nem kell feltétlenül múzeumba menniük, ha klasszikus és modern művészeti alkotásokban szeretnének gyönyörködni. A magyar városok és falvak utcái és terei ugyanis bővelkednek olyan köztéri szobrokban és más művészeti alkotásokban, amelyek műélvezeti értékkel ruházzák fel a sétátokat.” A szöveg, többek között, a történelmi emlékművekkel és Pauer Gyula-Can Togay Cipők a Duna-parton (2005) című alkotásával együtt, ezekkel egyenrangúként tárgyalja a Budapesten az utóbbi évtizedekben elszaporodott, jobbára szellemesnek, viccesnek szándékolt, közérthető és szelfire csábító zsánerszobrokat.
Ezek egyike Kolodko Mihálynak a Dunakorzón felállított Roskovics Ignác festőt ábrázoló szobra. Az alkotás másolat, párja Ungváron található, a két szobor között annyi a különbség, hogy mindketten az éppen aktuális látványt „festik”, egyik az Ung folyó partját, másik a Lánchidat és a Dunát.
A Lyka Károly szerkesztette Művészet 1915-ben, Roskovics halálakor így emlékezett a festőről: „Roskovics festői előadása sok tekintetben a 70-es, 80-as évek müncheni festési módjához simult, kompozícióin legalább is akkora szerep jutott az ötletes, adomás tárgynak, mint az előadásnak. Tipikusan jellemezték képei a budapesti ízlést, amely a népszínmű virágzása idejében uralkodott. S kevésbé egyházi művei jellemzők a felfogására, temperamentumára, mint inkább a vidám librettót rejtő életképei.”
Roskovicstól egyébként távol állt a plein air festészet, azaz valószínűleg soha nem festette ilyen módon egyik képét sem, így szobra többszörösen is hazug, jelentéktelen, harmadlagos tákolmány, a festészet közérthető és perverz metaforája, nem műalkotás, így műélvezeti értéke sem lehet.
Szeretném azt gondolni, hogy nem ez jellemzi a budapesti ízlést, ezért bedobozoltam, elszállításra valónak ítélve a szobrot.
A bedobozolás egy javaslat, amely annak elfogadásáig megteremt egy üres teret, egy törlésnyomot, ami mégis élhetőbb, mint a szobor által szelfiképessé tett, ám voltaképpen megsemmisített Duna-parti látvány. Bedobozolásom a megsemmisítésre semmítéssel, azaz törléssel felelve szabadítja fel a teret, így érvényre-és levegőhöz juttatva a Duna-part látképét. Akcióm egy a tájba és térbe való, szerintem szükségtelen emberi beavatkozást szeretne visszavonni, ezzel téve javaslatot további, hasonló beavatkozásokra, amelyek megteremthetnék az esélyét annak, hogy ne csak nárcisztikus önmagunkkal szembesüljünk folyamatosan, hanem a környezettel, a tájjal.
Dokumentáció:
